|
||||
|
||||
Ha |
||||
A a = b2
jól
szemlélteti, hogy a gyökjel alatt lévő a szám sosem lehet negatív, hiszen a páros kitevőjű
hatványok mindig nem negatívak. Ebből
következik, hogy a |
||||
|
||||
|
||||
Példa |
||||
|
||||
|
||||
|
mert |
32 = 9 |
||
|
|
|
||
|
mert |
52 = 25 |
||
|
|
|
||
|
mert |
72 = 49 |
||
|
|
|
||
|
mert |
92 = 81 |
||
|
|
|
||
|
mert |
2,2362
» 5 |
||
|
|
|
||
|
|
|
||
A négyzetgyökvonás nem végezhető el korlátozás
nélkül a racionális számok halmazában. A művelet eredménye lehet irracionális
szám. Pl.: |
||||
|
|
|
||
|
||||
|
Példa |
|
||
|
|
|
||
Becsüljük meg (Ne
feledjük, hogy |
||||
|
|
|
||
2 < mert 22
= 4 < 5
< 32 = 9 2 < mert 22
= 4 < 5
< 2,52 = 6,25 2 < mert 22 < 5
< 2,252 = 5,0625 2,125 < mert 2,1252 = 4,5156 < 5
< 2,252 = 5,0625 2,1875 < mert 2,18752 = 4,7851 < 5
< 2,252 = 5,0625 |
||||
|
|
|
||
Kiderült, hogy |
||||
Bizonyítsuk be, hogy Az
irracionális számok pontosan azok a valós számok, amelyek nem írhatók fel két
egész szám hányadosaként. Bizonyítsuk tehát azt, hogy A bizonyítást
indirekt (közvetett, nem egyenes) módon
végezzük. Ennek a lényege, hogy állítunk valamit. Azután, ennek a tagadásáról
bebizonyítjuk, hogy nem igaz, amiből aztán az eredeti állításunk igazsága
következik. (Az indirekt bizonyításra
az oldal alján próbálok egy hétköznapi példát adni.) |
||||
Bizonyítandó: A Tegyük fel: A Ha felírható, hát írjuk fel!
ahol a, b Î Z, és legnagyobb közös
osztójuk 1. (a;b) = 1. Vegyük az egyenlet mindkét oldalának a négyzetét, majd
szorozzuk mindkét oldalt b2-tel! 5 = 5b2 = a2 A bal oldal osztható 5-tel, de akkor a vele
egyenlő jobb oldal is osztható 5-tel. Az 5 prímszám, ezért a2 csak
akkor osztható 5-tel, ha a is osztható 5-tel.
Ekkor viszont a2 osztható 25-tel. Ha a osztható 5-tel, akkor felírható a= 5*d
alakban, ahol d egész szám. Ekkor a2 =(5*d)*(5*d) ahonnan a2 =25*d*d. A jobb oldal osztható 25-tel, akkor a vele egyenlő bal oldal is
osztható 25-tel, ami csak úgy lehetséges, ha b
osztható 5-tel, vagyis az 5 közös osztója a-nak és b-nek, ami nyilvánvalóan hamis, hiszen kezdő
kikötésként szerepelt, hogy a és b legnagyobb közös
osztója 1. Az a feltevés, hogy a 5b2 = a2 hamis állításhoz vezetett. Így a Ezzel eredeti állításunkat bebizonyítottuk. |
||||
|
||||
Nézzünk egy példát indirekt bizonyításra: Házatokban 10 helyiség van, ezek közül az egyik a gyerekszoba ezt jelöljük A-val. Testvéred – TESÓ – otthon van, és az egész család tudja, hogy a helyiségek valamelyikében tartózkodik. De melyikben? –
Hol van TESÓ? – kérdezi ANYU. – TESÓ az A-ban van. – válaszolsz. (Ezt az
állítást kell majd bizonyítanod.) –
Tévedsz. TESÓ nem az A-ban van! –
mondja ANYU. (Ez
az új állítás. Ez a te állításod tagadása. E szerint TESÓ az A-n kívüli
kilenc helyiség valamelyikében tartózkodik. Ha erről bebizonyítod, hogy hamis, akkor TESÓ csak az A-ban lehet, vagyis
bizonyítod saját állításod igaz voltát, hisz azt tudjuk, hogy TESÓ a házban
lévő helyiségek
valamelyikében van.) – Kérlek ANYU, gyere velem! – Kinyitod az A
szoba kivételével a lakás minden helyiségének az ajtaját. Minden helyiség
üres. Bebizonyítottad, hogy az az állítás, hogy TESÓ
nem az A-ban van, hamis. – Igazat mondtál – ismeri el ANYU. (Ha egyedül az A szoba ajtaját nyitod ki,
és megmutatod, hogy ott van a TESÓ, az direkt,
közvetlen bizonyítás lett volna, és esetünkben egyszerűbb is. De mi a helyzet
akkor, ha az A szoba ajtaja zárva, a kulcs
elveszett, a szoba a tetőtérben van, így az ablakon sem
lehet benézni, és senki nem válaszol a dörömbölésre. Előfordul, hogy valamely
állítást indirekt módon, kerülő úton célszerű bizonyítani.) |
||||
|
||||
|
||||